Kedden délután elindultam egy új útvonalat felfedezni, amerre még sohasem jártam. Nem bántam meg, mert több helyen gyönyörű kilátás volt, és nem jöttek autók. Először tudtam úgy futni Móron, hogy nem kellett attól tartanom, hogy bármi jönne velem szemben az úton. Szuper érzés volt. 🙂
Az útvonal: Elmentem a Látó-hegyi-tavakhoz, ahonnan a Látó-hegy nyugati oldalán egy földúton elfutottam a Sandokan Panzióig, majd visszafordultam és egy kisebb kerülőúton érkeztem haza, ekképpen: jobbra (a Vértes felé) fordultam egy betonos emelkedőre, majd innen Mór felé indultam (északnak), de még mielőtt a Látóhegyi útra értem volna, felfutottam a bicikliút 2. pihenőjéh. Innen futottam haza. A részletes útvonalat láthatjátok majd alul a térképen.
Mint már mondtam, egy autóval sem találkoztam ezeken az utakon, nagyon klassz volt. De ez nem is csoda, hiszen a panzióhoz vezető földutat néhol benőtték a növények, máshol egy nyomtávosra szűkült. Futva simán el lehetett férni, de autóval kötve hiszem, hogy bárki át tudott volna ott menni. Nem volt sáros, mert nem esett a közelmúltban eső. Azonban ha csapadék esett és erre szeretnétek jönni, akkor néhol vigyáznotok kell a földes részeken, mert előfordulhat, hogy jó sárosak lesztek, mire hazaértek. 😄 Ennek ellenére ki lehet kerülni ezeket a földes-sáros részeket az út melletti gazban lépkedve. Sima ügy 😎
Összességében nagyon jól éreztem magam, még úgy is, hogy jóval többet futottam annál, amit legelőször terveztem. Majdnem 15 kilométert mentem kb. 1 óra 20 perc alatt. A tempó 5:20/km volt, emelkedés pedig 184 m volt benne.
Az útvonalat bárkinek jó szívvel ajánlom, szerintem nem fogjátok megbánni, ha egyszer erre futtok. 🙂