Kellemes tavaszi szellő borzolta az előző esti eső miatt keletkezett pocsolyák vizét április 1-jén, szombaton a Mór-Csókakő kerékpárút elejénél. Kereken nyolc óra negyvenöt perckor érkeztem a kamionparkoló mögötti füves placcra, hogy negyed óra múlva túratársaimmal elindulhassunk az aznapi körre. Öten döntöttek úgy, hogy részt vesznek a túrán, úgyhogy kis csapatban, de annál vidámabban vágtunk neki az erdőjárásnak. A szokásos úton, a teraszos szőlők között vezetett az utunk az erdő bejáratáig, ahonnan aztán egy nem jelölt erdei úton jutottunk el a Török-sáncig. Rövid ivószünetet követően a piros kereszt jelzés mentén túráztunk tovább, majd hirtelen az alábbi látványba botlottunk:
Kedves favágó barátainknak üzenném, hogy legközelebb igyekezzenek úgy fát vágni (már ha muszáj), hogy legalább a turistautat ne akadályozzák a kivágott rönkök! Pár perces küzdelem után sikerült megkerülnünk a több száz méter hosszan elnyúló farakást, majd folytattuk az utunkat és ezt láttuk:
Majd pedig ezt:
Fogalmam sincs, hány ilyen és ehhez hasonló "nem tarvágás mert három fát meghagytak"-területen mentünk keresztül: farakások, kivágott törzsek, ledöntött tölgyek, vastag, letördelt faágak között vezetett az utunk. Iszonyatosan szívszorító látványt nyújtott a Vértes. És ekkor még nem is sejtettük, hogy itt jön a kirándulásunk legküzdelmesebb része, ugyanis...
A piros kereszt turistaút alsóbb szakaszán vagy másfél kilométer hosszban keresztbe döntött fákon át kellett lépkedünk.
Itt tennék arról említést, hogy adott területek tarra vágásának számos hátránya van, és nem tudom, hogy a döntéshozók miért nem képesek belátni ezek egyértelműen rossz hatását a környezetre és az emberéletre nézve. Általános iskolás tananyag, hogy a fák (és úgy általában a fotoszintetizáló növények) szén-dioxidból valamint vízből a napfény energiájának segítségével oxigént állítanak elő, amely nélkül az emberélet a Földön a tudomány mai állása szerint nem létezne. Tehát a fák kivágása hosszú távon a halállal egyenlő. Ezzel nem azt mondom, hogy egyáltalán nem lehet fát kitermelni, hanem azt, hogy csináljuk lehetőleg ésszel, és a kivágott fák helyére minden esetben helyezzünk új ültetést! Valamint ha egy mód van rá, ne tarra vágjunk területeket, hanem szelektáljunk! Sokkal szebb látvány, és praktikusabb is. És az erdei állatok élőhelyéről még nem is beszéltem...
Miután ez a rövid elméleti kitérő megvolt, folytassuk az utunkat. Végre elértük a Vértes Tábort, ahol újabb szünetet tartottunk. Ettünk és ittunk, valamint megnéztük a tábor előtt álló hatalmas Vértes-térképet. Innen Mór felé vettük az irányt, nem jelölt erdei utakon, vadászlesek mellett, tölgyeseken, bükkösökön át. Útba ejtettük az Antal-hegyi panorámát is, ahol mindenki megcsodálta a tarra vágott erdő mellett kis városunk szépségét is. A piros sáv jelzést elérve leereszkedtünk a hegyről, ezután az egykori 5b (Mór-Pusztavám) vasútvonalon át visszatértünk a túránk kiindulópontjához.
A jó időnek és a kellemes társaságnak hála mindnyájan jól éreztük magunkat a kb. 9-9,5 kilométeresre sikeredett kiránduláson. Külön tapsot érdemel a hat éves Zsombi, aki keményen végigjárta velem és a felnőttekkel együtt a – számunkra sem – rövid túrát.
Akik velem tartottak, egészségükre váljék, akik pedig legközelebb jönnének, április 15-én a szokott helyen és időben (Mór-Csókakő kerékpárút, reggel 9:00) indul a tizenegyedik Móri Sportvidék túra, ezzel lehet számolni.
Barnabás
